A Smidt Múzeum régiségtári kiállításának népvándorlás-kori leletei között egy különleges veretsor látható. A nyolc bronzból öntött veret egykor egy 10. századi tarsoly zárószíjának díszei voltak. A ritka lelet egy ismeretlen lelőhelyen napvilágra került férfisírból származik. Gazdája tarsolyát kiemelkedő társadalmi státuszát jelző méltóságjelvényként viselte az övén, benne pedig elsősorban a tűzgyújtáshoz használt eszközeit (csiholóvas, kova, tapló) tartotta és vitte azokat magával a túlvilágra.

A valószínűsíthető lelőhely után nyomozva elmondható: a történeti Vas vármegye területéről eddig nem ismerünk hiteles sírfeltárásból származó honfoglalás kori tarsolyt. Így nagy valószínűséggel feltételezhetjük, hogy leletünk nem innen, sőt a tarsolyok elterjedési körét ismerve nem is a Nyugat-Dunántúlról származik!

A jellegzetes, félkörívesen egymásba érő veretek sorának a Kárpát-medencéből eddig csupán két formai párhuzamát ismerjük: a Bodrogszerdahely-Bálványdombi honfoglalás kori temető 3. sírjából, és Újfehértó-Micskepusztáról. Ezek az analógiák arra mutatnak, hogy darabunk lelőhelye is valahol a felső Tisza-vidéken lehetett, onnan származhat. Hogy milyen úton-módon jutott el Szombathelyre és került a múzeumalapító Smidt Lajos birtokába, nem tudjuk. Megszerzése azonban jól mutatja új gazdájának minden történelmi korszakra kiterjedő széles gyűjtői érdeklődését.

A szóban forgó, veretekkel díszített szíj valószínűleg egy négyzet alakú, átlósan elhelyezett középveret bujtatóján áthúzva zárta az egykori tarsolyt. Azt hogy ezen kívül milyen veretek díszítették még a tarsolyt (ha egyáltalán az díszített volt), nem tudni! Régészeti besorolás szerint azonban mindenképpen a veretes tarsolyok azon csoportjába tartozott, amelyek esetében a középveret elhelyezésén kívül elsősorban a zárószíjat díszítették. Ez a típus akkoriban Kelet-Európában is elterjedt volt.

A Smidt-gyűjtemény darabjaihoz hasonló formájú veretekkel díszített zárószíjas tarsolyokat a  Kárpát-medencétől keletre Kijevből, Csernyigov környékéről és a Ladoga-tó körüli területről ismerünk. Mivel ezek egykorúak a hazai példányokkal, jól reprezentálják a 10. századi magyar fejedelemség keleti irányú kereskedelmi és egyéb kapcsolatait.

Dr. Kiss Gábor
régész
Savaria Múzeum