Solti Gizella falikárpit-művész magától a mestertől, Ferenczy Noémitől tanulhatott, aki reáhagyta, mint legkedvesebb tanítványára, a szövőszékét, amin aztán egész életében dolgozott. Solti Gizella Munkácsy-, valamint Kossuth-díjas művész, a tradicionális gobelintechnika virtuóza volt. Egy személyben festő, cartonniere és kárpitszövő. Nemcsak megtervezte, megrajzolta gobelinjei vázlatát, hanem elkészítette hozzájuk a kartont, valamint hangyaszorgalommal meg is szőtte elképzeléseit. Mindezek mellett sok időt töltött más műfajok művelésével is, tágítva szakmai határait és feszegetve műfaji korlátait. Szövése káprázatos technikai tudásról árulkodik, miközben anyag- és formaválasztása néha meghökkentő végeredményhez, sajátos megoldásokhoz vezetett. Kísérletezéseiben teret engedett kifogyhatatlan fantáziájának. A kárpitszövéshez használt hagyományos anyagok mellé, mint a gyapjú, kender vagy aranyszál szívesen társított a textiltől idegen anyagokat, mint a fémeket, filmszalagokat, szögeket.  A hagyományos szövésen kívül is szokott szőni, szalagokat kötve egymás mellé, papírdarabokból komponált hullámzó sorokat vagy éppen egy római járólapról készített frottázst, amit aztán textilbe is átültetett.

Solti Gizella sajátosságának számított, hogy dupla felvetéssel is szokott dolgozni. A dupla felvetés dupla réteget eredményezett, ezt nagyon kevés művész műveli a világon, személy szerint én először ezzel Lengyelországban találkoztam. Azoknál a műveknél azonban nem volt ilyen sűrű a felvetés. Csak képzeljék el, amikor 1 centiméteren 6 szál fut, és a közé a 6 felvetőszál közé szövi be a vetülékfonalakat. És még ehhez ráadásnak duplán csinálta, ami miatt a szövés plasztikus hatást keltett, ebben is megmutatkozott szuverenitása.

Solti Gizella a Magyar Iparművészeti Főiskola elvégzése után kezdetben figurális, később nonfiguratív gobelineket készített. Első nagy sikerét a haláltábori rabruhát mintázó Fél csíkos kabát című amorf művével érte el, amely a háborúra és a meghurcoltatásra emlékezteti szemlélőjét. A kabátka nem csak, hogy kicsi, de még ráadásul nem is egy egész, hanem csak fél, ami még jobban fokozza a drámaiságot, a kiszolgáltatottságot. Később formára „szabott” szövött gobelingyümölcsöket készített, melyeket régi dunsztosüvegekbe „rakott el” és celofánnal zárt le, megvédve a külvilágtól parányi méretekbe zárt sziporkázó gondolatait. Művei kiléptek a textil műfajából, egyszerre voltak festőiek, grafikusak, figuratívak és absztraktak, tradicionálisak és formabontóak. Nagy műgonddal szőtt gobelinjeiben, virtuóz textilgrafikáiban és „írógéprajzaiban” a felszínnél mindig mélyebbre hatolva a lét titkait, a megpróbáltatásokat, az örömöt és a bánatot igyekezett több rétegben és olvasatban feltárni és megmutatni.

Cebula Anna
művészettörténész, igazgató
Szombathelyi Képtár