A festett házoromzatok a Nyugat-Dunántúl népi építészetének, népi díszítőművészetének ikonikus elemei. Utolsóként fennmaradt – és talán legszebb – példányuk Hegyhátszentpéteren tájházként őrződött meg. 
Sajnálatos, hogy a térség népi építészetét a lehető legteljesebben bemutatni kívánó Vasi Múzeumfaluba már nem sikerült festett oromzatú házat áttelepíteni. A faoromzatok nem tudtak ellenállni az idő pusztító hatásának, illetve átépítések, modernizálások áldozatai lettek. Utolsó példányaikat az 1960-as években bontották le. Jó esetben ekkor teljes ormok, oromgerendák vagy a festett deszkázat múzeumba került, de komplett épület áttelepítésére nem volt lehetőség.

Festett oromzatú ház még lakottan. Hegyhátszentpéter, 1958. Fotó: Bárdosi János

Nyugat-Dunántúl archaikus épületei a falaknak nagyobb esővédett környezetet biztosító kontyolt vagy csonkakontyos tetőszerkezetűek voltak. A csonkakontyot füstöskonyhás időkben általában nyitva hagyták, bedeszkázásuk a kémények megjelenésével terjedt.

Az oromgerendák faragott díszítése korán, már a 18. század füstöskonyhás épületeinél megjelent, a vértelek, az oromdeszkázat virágmintás festése a 19. század második felére tehető. A faragott ormokat a falukban dolgozó ácsmesterek készítették.  Az oromgerendák alját általában karéjosan fűrészelték, felületükre kockasort, fogsort, holkervésővel készült pikkelyezést faragtak.

Hegyhátszentpéter, Béke utca 86. Tájház. Tőke János által 1891-ben készített festett oromzat. Fotó: Nagy Endre 2006.

A festett deszkaormokat bútorfestő asztalosok, a hajdani templomfestő menzátorok utódai honosították meg. A deszkák széleit fűrészeléssel díszítették úgy, hogy az egymás mellé helyezett elemek szélei közösen adják ki a motívumot: orsót, szívet, kelyhet, keresztet. A deszkák festése földfestékkel, temperával történt. A deszkamezők szimmetrikusan felépített ornamentikáját szabadon rajzolt növényi elemek, vázából, szívből kinőt virágcsokrok, tulipánok, rozmaringok, geometrikus minták alkották. A díszítések eleinte stilizáltak, később egyre naturalisztikusabbá, gazdagabbá váltak.

A kutatás a Vasi hegyháton 6, Zalában 10, a Muramelléken 3 faluban talált festett faormú házakat. Vas vármegyében Hegyhátszentpéteren, Gősfán, Döbörhegyen, Szarvaskenden, Gersekaráton és Petőmihályfán.

A Vasi Hegyhát legjelentősebb festő-asztalosa Tőke János volt, aki 1869-1891 között fejtette ki értékes munkásságát. Nevéhez fűződnek a gősfai házormok, a döbörhegyi, hegyhátszentpéteri és hagyárosböröndi ormok.

Legkorábbi munkája a döbörhegyi Kiss György-féle ház (1869), a legkiforrottabb a hegyhátszentpéteri Frigy Vincéné háza (1891). Az 1920-as években Gősfán még 8-10 alkotása állt.

A döbörhegyi ház elpusztult, a hegyhátszentpéteri ma tájházként funkcionál, kiemelkedő műemlék. Jelentőségét bizonyítja, hogy fennmaradása érdekében a népi műemlékvédelem megszervezésének időszakában – a megyében az elsők között – még lakott állapotában 1963-ban helyreállították.

Tőke János tevékenysége a térségben dolgozó más mesterekre is hatással volt. Házai mintául szolgáltak ahhoz a két oromhoz is, melyeket teljes egészében sikerült múzeumba szállítani, de bemutatásukra – néhány deszka kivételével – nem volt lehetőség.

A szarvaskendi orom díszítését egymás fölött két sorban elhelyezett szívből és füles cserépedényből kinőt tulipánok és rozmaringok alkotják. Középső deszkájának felirata szerint „Német János építette 1876 Di esztendőben”.

A szarvaskendi festett oromzatú ház. Fotó: Bárdosi János 1964.

A gersekaráti orom deszkázata is két mezőre osztott. Alul zöld vagy piros szívből kinőt virágok, felül füles edényben lévő rozmaringok díszítik. A deszkázat alatti gerendán vörössel festett „épitete 1884 Herceg” felirat látható.

Az 1969-ben elbontott, Vasi Múzeumfaluba szállított gersekaráti orom részlete. Fotó: Nagy Endre 2012.

A raktárban lévő, közelről tanulmányozható oromdeszkák különleges látványt nyújtanak. Múzeumba kerülésük előtt közel száz évig voltak időjárásnak erősen kitett körülmények között. Kopottak, felületükön az évgyűrűszerkezetnek, a keményebb és lágyabb farészeknek megfelelően több milliméter szintkülönbség mutatkozik. Festésük már csak nyomokban található, de a hajdani minták tökéletesen kivehetők. A festékkel fedett részek védelmet nyújtottak a korróziótól, így a minták néhol közel fél centimétert is kidomborodnak környezetükből.

Festett oromzatú ház, Gersekarát, Béke u.27. 1969. április 18-án bontották el. Bárdosi János által a bontást megelőző napon készített fotó

Nagy Endre
muzeológus
Vasi Skanzen

Irodalom:

Bárdosi János: A festett díszítésű házoromokról és a hegyhátszentpéteri tájházról. in.: SAVARIA 11-12. Szombathely 1984.

Gráfik Imre: Díszített faormok Nyugat-Dunántúlon. in.: Hagyomány és változás a népi kultúrában. (Jósa András Múzeum Kiadványai 58.) Nyíregyháza 2005.

Tóth János: Így épít a vasi nép. Szombathely 1938.

Göcsej népi építészete. Budapest 1965.

Az Őrségek népi építészete. Budapest 1971.