2023 őszén Vép városának határában régészeti szakfelügyelet keretében Kolonits László régész vezetésével 56, jellemzőik alapján zömmel az 5. századra keltezhető temetkezést tártak fel a Savaria Múzeum Régészeti Osztályának munkatársai.

A feltárt sírok jelentős részét rablással bolygatták. A rablógödrök a legtöbb esetben igen jól lehatárolhatóak voltak.
A rablások kapcsán mivel a rablógödrök nagy részével a fejet és a felsőtestet, illetve a medence régióját célozták meg (vagyis ahol a nemük és életkoruk ismeretében az eltemetett személyeknek ékszer, ruházati, vagy épp tárgyi melléklete volt várható), elmondható, hogy többségüket minden bizonnyal a temetéshez relatíve közeli időpontban végezhették, olyankor, amikor a sírjelölés/sírhant még látható lehetett. Az is bizonyos, hogy a sírokat bolygatók tudták, melyik sírban nem kell tárgyakat keresni: a rabolatlan sírokban nem volt értékelhető melléklet, egy kivételtől eltekintve teljesen üresek voltak.A rablások során a maradványokat nem kímélték, a felásott részeket teljesen átforgatták, a koponyákat összetörték.

A sírok között 7 téglasír is volt, melyeket másodlagosan felhasznált római építőtéglákból készítettek. Az aljukon és oldalaikon téglával borított építményeket keresztirányban elhelyezett, általában duplán rakott téglasorral fedték be. Több esetben pedig az elhunyt feje feletti részen, a sírgödör hosszanti irányába fordítva, még egy különálló téglát is fektettek. E sírépítmények közül 5 szintén rablott volt. Egy esetében az elhunyt maradványait bolygatók a sírt fedő dupla téglasort a sírrablást követően ugyanolyan gondosan vissza is helyezték, mint ahogyan az előtte lehetett.

A temetkezési körzetben 8 torzított koponyájú elhunytat is eltemettek. Az 5. századra keltezhető temető tehát feltehetően a részben téglasírokba temetkező, továbbélő romanizált népesség, és az újonnan érkező, a koponyatorzítás szokását ismerő germán etnikumú néptöredékek összeolvadásának tanúja.

A sírok bolygatásának ideje, mint láthattuk, viszonylag jól lehatárolható régészeti adataink alapján, az indokot azonban sokszor csupán feltételezhetjük. A zavaros időszakokban számolni kell az anyagi haszonszerzésre törekvő sírrablók általi rablásokkal; de nem zárható ki az sem, hogy a rablásokat a családok gazdasági érdekei mozgathatták, miszerint bizonyos tárgyakat társadalmi nyomásra be kellett helyezni az elhunyt mellé a temetés során, azonban ezeket a család a későbbiekben nem nélkülözhette, és vissza is vette. Mindezek mellett a szakirodalom, a látványosan szétdúlt vázak és összetört koponyák alapján, a sírrablások okaikén felveti a rituális indíttatást is, mint például valamiféle vámpírizmustól való félelem, vagyis a halott visszatérésének megakadályozása.

A Vép határában feltárt temetkezések közül 3 bolygatott sírhoz tartozóan 1-1 állatcsont is előkerült. Mindhárom még csikó lovak maradványa: egy V. nyakcsigolya, egy jobb oldali orsócsont – melynek distalis epiphysisénél caudalis oldalon (az állat életében annak mozgását is akár befolyásoló) gyulladás nyoma figyelhető meg –, valamint egy csődőrcsikó koponyája. (Az egyedek egyértelműen meghatározható életkora a régészeti korú temetkezéseknél általánosan megfigyeltekkel egyező, vagyis a „harcos mellé kedvenc lovának feláldozása” sztereotípiát kizáró.) Az orsócsont egy épített sír dúlt részéből, míg a koponya egy földsírból, a halott felsőtestére ásott rablógödörből került elő. Szándékos elhelyezésük egyértelmű.

A ló a Tacitustól ismert korai germán hagyományban is már kiemelkedő szereppel bírt: világok közötti közvetítőnek tartották. Az 5–6. századi Kárpát-medencei – jelentős részben még ősei hitét követő – germán népesség temetőiből az önálló lótemetkezéseken túl részleges (végtagok, fogak, fej), illetve jelképes (lószerszámos) lovas temetkezésekre egyaránt van példa.

A feltárt lómaradványokon megfigyelhető tafonómiai elváltozások alapján a testrészek hőkezelésnek nem estek alá (így feltételezhetően nem ételmellékletek), ugyanakkor a már lezárt/elhantolt sír megbontásával járó elhelyezésüket követően rövidebb ideig (maximum 0,5-1 évig) szabadon, vagyis láthatóan voltak mielőtt földdel fedték őket.

A vépi temető esetében tehát, régészeti, rétegtani és archaeozoológiai adataink alapján, legalább a három lómaradvánnyal rendelkező sír bolygatásának hátterében számolnunk kell a cselekmény rituális hátterével (is).

Nyerges Éva Ágnes  
régész
Savaria Múzeum