Doromby Mária Ferenczy Noémi-díjas textilművész 1976-ban a Magyar Iparművészeti Főiskola textilfestő, texilnyomó szakán szerzett diplomát. 2009 óta a budapesti Metropolitán Egyetemen Alkalmazott Művészeti Intézetének docens tanára. Számos országos és nemzetközi díj birtokosa, mint pl. a HUNGART ösztöndíj vagy a lengyelországi 13. Nemzetközi Textilművészeti Triennálé különdíja. 

Doromby Mária az ún. „újjászületett gobelin” textiles korszakban kezdett tevékenykedni, amikor már régen lezárult a térművészeti kalandozások kora. Ennek ellenére a munkáival már a pályája elején eltávolodott a sík falfelületektől, kilépve a térbe alkotta meg kompozícióit. Bár nyomottanyag-tervezőként végzett, sohasem dolgozott az ún. ipari tervezésben. Festett és nyomott munkái – kezdetben rolók és függönyök, majd egyre inkább textilképek – csaknem mindig egyedi, vagy kis szériás, autonóm műalkotásokként valósultak meg.

T. Doromby Mária: Tánc

Doromby Mária - bár textilművész - alkotásainak egyik legizgalmasabb részét jelentik a drótokból készült kompozíciói, szobrai, tértextiljei. Hogy hogyan és miként kezdett el ezzel az anyaggal dolgozni, arról így beszélt: „Az 1988. évi szombathelyi textilbiennáléra készülve, a 20x20x20 cm-es mini textil kategóriába illeszthető gondolatom megvalósításához olyan szálas anyagot kerestem, ami szál-, fonalszerű, emellett merev, nem esik össze. Ekkor találkoztam a réz-, illetve a fémszövetekkel, amelyeknek bontott szála azonosítható a textillel, annak fizikai állapotával egy megragadott pillanatban. A drótszál alkalmas a múló idő egy pillanatának a rögzítésére. Első rezes fémszálas munkáim egyszerű geometriai testek, gömbök, gúlák voltak, amelyeknél a textilszálakból formált szálkötegek, rétegződések áttűnését, átsejtését, titokzatosságát használtam fel az üzenetek megfogalmazására. A későbbiek folyamán az anyaghasználat módját és technikáját folyamatos kísérletezésekkel fejlesztettem, és felfedeztem az anyagban rejlő további plasztikai és léptékváltási lehetőségeket. Ezeket a drótművészeti alkotásokat saját szakmai alapokról indulva elsősorban textilművészeti alkotásoknak készítettem és gondoltam, s nagy örömömre szolgált, hogy munkáim plasztikai érékét a szobrász szakma felfedezte, és így szerepelhettem szobrászati kiállításokon is."

Szabó Ernő művészettörténész ezeket a drótmunkákat keretüktől megfosztott drótrajzoknak jellemezte. És való igaz, olyan finomak ezek a vonalak, akárcsak egy grafitceruza által hagyott nyom a papíron, ám annál sokkal, de sokkal megragadóbb, lenyűgözőbb, mivel a térben helyezkedik el. S annak ellenére, hogy lehet akár sík is az adott alkotás, a fény által megvilágítva a műnek van még egy másik dimenziója is, egy másik élete és ez nem más, mit a falra, a térbe vetett árnyéka. Ezzel az árnyékkal természetesen a művész mindig is számolt, hiszen nála semmi sem véletlen, minden ki van számítva, minden pontosan meg van komponálva, minden – mivel sohasem tagadta meg textiles végzettségét – továbbra is meg van szőve és fonva.

Cebula Anna
művészettörténész, igazgató
Szombathelyi Képtár