A jáki Szent György-templom régészeti feltárása több évig tartott. Ennek eredményeként 2019. november 13-án a 994. sír 3-as számú mellékleteként, női cipőmaradványok kerültek napvilágra, eléggé rossz állapotban. A restaurátorműhelybe sajnos majdnem teljesen kiszáradt állapotban kerültek.

Ez azért lényeges, mert a darabok annak köszönhetően maradtak meg, hogy a földbe kerülés óta nedves közeg vette körül, ebből adódóan arra kell törekedni, hogy a leletek ne veszítsék el nedvességtartalmukat, mert megvetemedhetnek, törékennyé, illetve helyreállíthatatlanná válhatnak. Első feladat az „in situ” (eredeti helyzetben) kiemelt lelet megtisztítása volt a földtől és a már elkorhadt menthetetlen bőrmaradványoktól.

Ezután a bőr puhítására került sor glicerines, ricinusolajos desztillált vízben történő áztatással.

Ezután következett a kaptafaforma készítése és ezen rögzítve a szárítás. A restaurálási folyamat közben a fotó- és rajzos dokumentálásnak köszönhetően sikerült az egyik cipő sarokrészét rekonstruálni.

A konzervált bőrök száradása után az összetartozó alkatrészeket néhány öltéssel rögzítettük.

Analógiák alapján a sarokrészt fából kifaragtuk és összeállítottuk a megmaradt elemeket.

Sajnos a cipőknek csak a talprésze maradt meg, amit több réteg összevart bőrlemez tesz ki. A felső részéből csak néhány töredéket találtunk, melyek pontos helyét nem sikerült azonosítani.

A cipő erősen elhasznált állapotban kerülhetett a sírba. Ezt megerősíti, hogy többek között a talprészen a lábfej nagyízületénél erős kopás látható mindkét cipőtalpon.

Ezt a női cipőformát a 18. századtól a 20. század első feléig is használhatták. Az általunk helyreállított női cipőt a sír többi melléklete alapján, feltehetőleg a 18-19. században viselhették. 

Kiss Ernő Csaba
restaurátor
Savaria Múzeum

Irodalom:

Linda O’Keeffe: Cipők. Topánok, szandálok, papucsok parádéja