múzeumi mozaik

a Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum blogja

2026. júl 24.

„Hónapok óta ássák- és újítják fel a járdákat” – A belváros feltúrása régész szemmel

írta: Savaria MHV Múzeum
„Hónapok óta ássák- és újítják fel a járdákat” – A belváros feltúrása régész szemmel

Szombathely belvárosának déli részében 2026. február-márciusában optikai elosztó kábelhálózat kiépítéséhez kapcsolódó régészeti megfigyelést végeztünk. A több utcát érintő munkálatok során a markolók mindössze 60 cm mély és 50 cm széles árkokat ástak. Habár ebben a mélységben a régészeti korú jelenségek (pl. épületmaradványok, temetkezések stb.) gyakran már az újkori földművelés, városfejlesztés és építkezések áldozataivá váltak, mindig lehetnek kivételek! Az Iseum szomszédságában található Zrínyi Ilona utcában ugyanis római kori épületrészletek láttak napvilágot.

4_kep_5.jpg

A csupán egy markolókanálnyi, azaz 40-50 cm széles árkokban két, csatári kőből rakott falra és egy ritkaságszámba menő, hatszögletű ...

Tovább Szólj hozzá

2026. júl 22.

Mercurius-szentély vagy római lakóház?

írta: Savaria MHV Múzeum
Mercurius-szentély vagy római lakóház?

Mercurius a római panteonban a kereskedelem, az utazás és a felfedezés istene. Eredete nem teljesen tisztázott: egyes kutatók etruszk eredetűnek tartják, míg mások szerint a rómaiak a görög Hermészt vették át, és formálták saját képükre. Nevének latin alakja nagy valószínűséggel a merx szóból származik, amely „árut”, illetve „kereskedelmet” jelent.

fresco_of_mercury-hermes_pompeii.jpgMercurius-freskó Kr. u. 1. Pompei

A római mitológiában Mercurius számos mítosz szereplője; több történetben trójai hősökkel is találkozik, például Priam királlyal vagy Akhilleusszal. A kereskedelem mellett gyakran ábrázolták a halottak túlvilágra kísérőjeként, a gyermekek védelmezőjeként, valamint a tolvajok patrónusaként. Emellett az istenek hírnöke is ő volt. ...

Tovább Szólj hozzá

2026. júl 15.

Füstösház vagy füstöskonyhás ház?

írta: Savaria MHV Múzeum
Füstösház vagy füstöskonyhás ház?

Az archaikus, 18–19. századi eredetű lakókonyhás, avagy füstösházak még eredeti építési helyükön álló példányai az 1930-as évektől váltak kiemelkedő népi építészeti kutatási témává. A Vas vármegye délnyugati szegletében fekvő Őrség, illetve a vele nyugatra szomszédos Vendvidék néprajzi kistájak környékén ugyan átalakítva, de a 20. században is fennmaradt ilyen jellegű lakóházak műemléki és múzeumi megőrzése majd csak az 1960-as évektől vált lehetségessé. A tématerület fontosságát az adta, hogy korábban Viktor Geramb (1884–1958), gráci illetőségű osztrák etnológus, a stájerországi népi épületek fejlődésével foglalkozva azt a megállapítást tette, hogy a német nyelven Rauchstube -háztípus elterjedése ...

Tovább Szólj hozzá

2026. júl 09.

Porcelán-, tajték-, cserép-... Mi az?

írta: Savaria MHV Múzeum
Porcelán-, tajték-, cserép-... Mi az?

Pipák a Smidt Múzeumból

„Kockáz, kártyáz sátor alatt
Pipa a szájában
Nem szolgál hiában.
Szép élet!
Víg élet!”
(Báró Amadé László katonaköltő)

A dohányzás a középkor végéig ismeretlen volt Európában. Elterjedését Amerika felfedezése, majd az Újvilág spanyol, portugál és angol gyarmatosítása indította el. Az első dohánypalántákat a 16. század első felében feltehetően Hernán Cortez, a közép-amerikai Azték Birodalmat meghódító spanyol konkvisztádor hozhatta Európába. Ezt követően a dohányzás szokása gyorsan elterjedt a kontinensen. Kezdetben csak a legszűkebb, kiváltságos elit engedhette meg magának a fogyasztását, mivel nagy értékű luxuscikknek számított, a 19. századra azonban már minden társadalmi réteg körében elterjedt és ...

Tovább Szólj hozzá

2026. júl 02.

Ki volt Fülöpp János 1848-as honvéd százados?

írta: Savaria MHV Múzeum
Ki volt Fülöpp János 1848-as honvéd százados?

Fülöpp Jánost 1826. június 23-án keresztelték meg a Vas vármegyei mezővárosban, Jákon, nemes Fülöpp József és második felesége, Gombás Katalin fiaként. [1] A tősgyökeres jáki család tagjai nemzedékek óta földművesek és gerencsérek voltak. Kettős hivatásuk alapja nem a kényszer, hanem a munkafolyamatok tudatos összehangolása volt; így több forrásból eredő anyagi biztonságot értek el, amely kedvezőtlenebb körülmények között is segítette a megélhetést és a vagyoni gyarapodást. A család 25 hold szántófölddel, háromnegyed hold réttel és egyholdas belső telekkel rendelkezett. Két tehenük volt, három zsellérük pedig összesen 36 forint árendát fizetett. [2] A falu megbecsült felső rétegéhez tartoztak, az apa 1841-ig viselte a ...

Tovább Szólj hozzá

2026. jún 26.

Variációk fonalképekre

írta: Savaria MHV Múzeum
Variációk fonalképekre

Pécsi László textiltervező művész munkásságáról

Pécsi László  (1929-1984) 1954-ben szerzett diplomát a Magyar Iparművészeti Főiskola szövöttanyag-tervező szakán, ahol Schubert Ernő tanítványaként tanult. Munkásságát már viszonylag korán elismerték: 1964-ben a Munkácsy-díj III. fokozata, 1972-ben pedig a Munkácsy-díj II. fokozata kitüntetettje lett, majd 1975-ben Állami Díjjal is jutalmazták.

Pályafutását a kőszegi Bútorszövetgyár tervezőjeként kezdte, később pedig a kőszegi, soproni, szombathelyi és tatai üzemek összevonásával létrejött Lakástextil Vállalat (LATEX) főtervezőjeként dolgozott.

Ipari tervezői munkája mellett már a hatvanas évek elejétől autonóm textilműveket is alkotott. Kezdetben gobelineket, valamint csomózott faliszőnyegeket készített, amelyekben ...

Tovább Szólj hozzá

2026. jún 22.

Két nő - "Nappal és éjszaka"

írta: Savaria MHV Múzeum
Két nő - "Nappal és éjszaka"

Vörös Géza kettős aktja 1926-ból

Nagyon sokat köszönhetek a modern franciáknak és én ma is esküszöm az École de Parisra
(Vörös Géza, Esti Kis Újság 1944. március 11.)

Vörös Géza 1897-ben született művészeti tanulmányait 1917 és 1920 között  a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte el. Mesterei Balló Ede, Pécsi Pilch Dezső, Réti István és Kernstok Károly voltak. Tanulmányait követően 1922-től 1924-ig  a szolnoki,  1925-ben a nagybányai művésztelepen alkotott. [1]

Az alkotó a  Csók István, Rippl- Rónai József és Vaszary János által 1924-ben alapított  Képzőművészek Új Társaságának (KUT) egyik törzstagjai közé tartozott. [2] A Társaság tagjai a modern képzőművészeti irányzatok követői voltak: a francia posztimpresszionista, ...

Tovább Szólj hozzá

2026. jún 04.

Túlélő tárgyaink. Hétköznapi eszközök az ókorban, és jelenkori megfelelőik

írta: Savaria MHV Múzeum
Túlélő tárgyaink. Hétköznapi eszközök az ókorban, és jelenkori megfelelőik

 hétköznapi életünkben minket körülvevő tárgyak sokasága a velünk élő múlt lenyomata. Szinte oda sem figyelünk rájuk, csak használjuk őket, jelenlétüket természetesnek vesszük. Használati tárgyaknak hívjuk őket, de ennél mégis sokkal összetettebb a kép. Sok esetben ezek az eszközök díszítettek, formaviláguk a történelem során folyton változik, de a funkciójuk azonos.

Már az ókor embere is törekedett a használati tárgyait díszíteni, szebbé tenni. Eszközeinek kivitele a szépérzékének kielégítése mellett a kereskedelemben is nagy szerepet játszott: versenyelőnyt jelenthetett egy szép, divatos tárgy eladásakor a konkurenciával szemben. Ha, a személyes életünkre gondolunk, pl. hogy egy átlagos napon milyen eszközöket ...

Tovább Szólj hozzá

2026. máj 26.

Csodás korbácsliliomok

írta: Savaria MHV Múzeum
Csodás korbácsliliomok

01_cleopatra-korbacsliliom_pelikan-park_f_baloghl-162534_k.jpgHibrid korbácsliliom ’Cleopatra’ fajtája (Eremurus ×isabellinus ’Cleopatra’) a Pelikán parkban, 2024. május 17-én (fénykép: Balogh Lajos)

A Nyugat- és Közép-Ázsia magasföldi, száraz, sziklás és füves pusztáin honos korbácsliliom ( Eremurus ) az aszfodéluszfélék (Asphodelaceae) – régebben a liliomfélék (Liliaceae) – családjába sorolt, több mint félszáz, húsos szárú évelő fajt felölelő növénynemzetség.
Eredeti elterjedési területük Ázsia Törökországtól Kínáig húzódó mérsékelt éghajlati övezete, különösen Közép-Ázsiában sok fajjal. Egy képviselőjük – a kénsárga korbácsliliom ( Eremurus thiodanthus ) – a Krím-félsziget bennszülött (endemikus) faja. Európa túlnyomó részén azonban a ...

Tovább Szólj hozzá

2026. máj 20.

Trombitás Erzsébet aranyórája

írta: Savaria MHV Múzeum
Trombitás Erzsébet aranyórája

Trombitás Erzsébet (később: Köveskuti Jenőné, 1879–1968) a szombathelyi feminista nőmozgalom úttörő aktivistája volt. Életpályája – időkereteit tekintve – átfogja a magyarországi nőtörténet majd’ fél évszázados, páratlanul intenzív és ellentmondásos időszakát. Az 1890-es évek közepe tájékán induló öntudatra ébredés csíráitól a huszadik század elejének feminista küzdelmein át az 1920 és 1945 közötti évek neokonzervatív kurzusáig. Ugyanakkor térdimenzióit tekintve is meglehetősen széles spektrumú. Ugyanis Erzsébet életének és nőmozgalmi tevékenységének az Osztrák–Magyar Monarchia, továbbá utódállamainak olyan kiemelkedően jelentős nagy- és határvárosai biztosítottak helyszínt, mint Orsova, Kaposvár, ...

Tovább Szólj hozzá

süti beállítások módosítása