múzeumi mozaik

a Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum blogja

2024. sze 29.

Aki átkíséri a lelkeket a túlvilágra...

írta: Savaria MHV Múzeum
Aki átkíséri a lelkeket a túlvilágra...

Szent Mihály hava, Szent Mihály szekere, Szent Mihály lova

„Megérem -e ezt én? Vagy mielőtt/ Rivalgó zaj közt harci paripára/ Pattannék föl, tán szép csendesen/ Ráfektetnek majd Szent Mihály lovára?”
Petőfi Sándor Újonnan visszajött a régi baj c. részlet [1]

Petőfi Sándor mellett akár Csokonai Vitéz Mihály Szerelemdal [2] című verse is állhatna idézetként az ehavi témánkkal kapcsolatban. Mindkét versben megjelenik előttünk egy olyan tárgy képe, amely sokáig jelen volt a népélet mindennapjaiban.

Mihály arkangyalhoz több, a paraszti kultúrában használt kifejezés csatlakozik. Az ősi hagyományok szerint ő az utolsó ítélet angyala, a Paradicsom őre, [3] valamint úgy tartották, hogy az emberek halála után ő maga vezeti az emberek lelkét Isten elé. [4] Az egyház szeptember 29-én ...

Tovább Szólj hozzá

2024. sze 24.

Savaria növekvő cédrusa

írta: Savaria MHV Múzeum
Savaria növekvő cédrusa

Évtizede ültetett Tanítók fája Szombathelyen

kep1_2.jpgA Tanítók fája, libanoni cédrus 2024. szeptember 19-én (fénykép: Balogh Lajos)

Szeptember 24-e Szent Gellért vértanú emléknapja, aki Szent István király fiának, Szent Imre hercegnek oktatója, az első magyar tanító volt. Nem véletlen, hogy tíz esztendeje éppen ezen a napon avattak emléktáblát a városi oktatástörténetnek, és áldották meg a szombathelyi Tanítók fáját. A Sárközy Csaba nyugalmazott magyartanár javaslata nyomán, dr. Melega Miklós akkori levéltári igazgatóhelyettes és egyesületi alelnök által felkarolva, a Szombathelyi Szépítő Egyesület szervezésében, Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata és határon túli magyar magánszemélyek erkölcsi és anyagi támogatásával 2014. szeptember 24-én a Székesegyház ...

Tovább Szólj hozzá

2024. sze 16.

Lóvátett túlvilág

írta: Savaria MHV Múzeum
Lóvátett túlvilág

2023 őszén Vép városának határában régészeti szakfelügyelet keretében Kolonits László régész vezetésével 56, jellemzőik alapján zömmel az 5. századra keltezhető temetkezést tártak fel a Savaria Múzeum Régészeti Osztályának munkatársai.

A feltárt sírok jelentős részét rablással bolygatták. A rablógödrök a legtöbb esetben igen jól lehatárolhatóak voltak.
A rablások kapcsán mivel a rablógödrök nagy részével a fejet és a felsőtestet, illetve a medence régióját célozták meg (vagyis ahol a nemük és életkoruk ismeretében az eltemetett személyeknek ékszer, ruházati, vagy épp tárgyi melléklete volt várható), elmondható, hogy többségüket minden bizonnyal a temetéshez relatíve közeli időpontban végezhették, olyankor, ...

Tovább Szólj hozzá

2024. sze 13.

Mit kaptak az istenek?

írta: Savaria MHV Múzeum
Mit kaptak az istenek?

Avagy hogy kerülnek kezek-lábak egy római szentélybe?

A 20. század elején került napvilágra az egykori domonkos apácazárda területéről az a leletegyüttes, amelyen keresztül megkíséreljük a következőkben bemutatni, hogyan szőtte át a vallás a római emberek mindennapi életét.

Az eredetileg 271 darabos női és férfi agyagszobrocskákból az 1922-es publikálásukra már csak 222 darabot tudott Fettich Nándor azonosítani (mára már csak 177 darab fellelhető). Az Archaeológiai Értesítő hasábjain publikált tanulmányában röviden így írja le őket:

“A szobrocskák jellemző sajátságait a különös testtartás és az aránytalanul nagy genitáliák képezik. Agyagból durván formált készítmények ezek, melyek az égetőkemencén túl nem igen jutottak, csupán néhány darab részesült ...

Tovább Szólj hozzá

2024. sze 03.

A romániai fogolytáborok mélyének titkai

írta: Savaria MHV Múzeum
A romániai fogolytáborok mélyének titkai

Csepinszky Béla karikatúrái

„Ezerkilenszázhuszonkettőben egy esős, borongós áprilisi hajnalon szűkszavú hivatalos táviratot kaptam, amely arról szólt, hogy a húgom férje, aki nyolcesztendei fogság után végre hazatérőben volt és már csak két nap választotta el attól, hogy fiatal feleségét és kisfiát viszontlássa, a foglyokat szállító vasúti kocsiban kiütéses tífuszt kapott, irtózatos testi és lelki szenvedés után úgyszólván Európa küszöbére rogyva meghalt és holttestét kitették a vonatból.

„Beszedits zwanzigsten gestorben” – szólt a távirat és az élet ment tovább a maga útján.” [1]

Vajon hány emberi sors ért véget hasonlóképpen? Vajon hányan kaptak hasonló táviratot, az Európát alapjaiban megrengető Nagy Háború éveiben? És vajon ...

Tovább Szólj hozzá

2024. aug 26.

Kopott deszkák idővel dacoló virágai

írta: Savaria MHV Múzeum
Kopott deszkák idővel dacoló virágai

Festett házoromdeszkák a Savaria Múzeum gyűjteményéből

A festett házoromzatok a Nyugat-Dunántúl népi építészetének, népi díszítőművészetének ikonikus elemei. Utolsóként fennmaradt – és talán legszebb – példányuk Hegyhátszentpéteren tájházként őrződött meg. 
Sajnálatos, hogy a térség népi építészetét a lehető legteljesebben bemutatni kívánó Vasi Múzeumfaluba már nem sikerült festett oromzatú házat áttelepíteni. A faoromzatok nem tudtak ellenállni az idő pusztító hatásának, illetve átépítések, modernizálások áldozatai lettek. Utolsó példányaikat az 1960-as években bontották le. Jó esetben ekkor teljes ormok, oromgerendák vagy a festett deszkázat múzeumba került, de komplett épület áttelepítésére nem volt lehetőség.

1_kicsi.jpgFestett oromzatú ház még ...

Tovább Szólj hozzá

2024. aug 22.

Ember, természet, szabadság

írta: Savaria MHV Múzeum
Ember, természet, szabadság

Garányi József: Relief, 1970

Garányi József Munkácsy-díjas keramikus művész 1953-ban végzett a Magyar Iparművészeti Főiskola kerámia szakán. Mesterei: Gádor István, Somogyi József, Borsos Miklós voltak. Három évig a Herendi Porcelángyár tervezőjeként, majd 1956 óta önálló keramikusként dolgozott. Schrammel Imre mellett egyik kezdeményezője és alapítója a siklósi Kerámia Szimpóziumnak: 1970-ben, 72-ben és 1973-ban vett részt a szimpozion munkájában. Kezdetben a műkereskedelem részére készített kisebb-nagyobb munkákat, amelyek időnként ma is felbukkannak a műtárgypiacon. A kiállításokra szánt önálló művek mellett főleg az építészeti kerámia iránt érdeklődik. Munkái jellegzetessége, hogy részletezőn mintázva, összegzően vagy motívummá ...

Tovább Szólj hozzá

2024. aug 19.

A honszeretet emléke

írta: Savaria MHV Múzeum
A honszeretet emléke

Trombitás Erzsébet aranyozott ezüst díszkapcsa

Trombitás Erzsébet (később: Köveskuti Jenőné, 1879–1968) a szombathelyi feminista nőmozgalom úttörő aktivistája volt. Életpályája – időkereteit tekintve – átfogja a magyarországi nőtörténet majd’ fél évszázados, páratlanul intenzív és ellentmondásos időszakát. Az 1890-es évek közepe tájékán induló öntudatra ébredés csíráitól a huszadik század elejének feminista küzdelmein át az 1920 és 1945 közötti évek neokonzervatív kurzusáig. Ugyanakkor térdimenzióit tekintve is meglehetősen széles spektrumú. Ugyanis Erzsébet életének és nőmozgalmi tevékenységének az Osztrák–Magyar Monarchia, továbbá utódállamainak olyan kiemelkedően jelentős nagy- és határvárosai biztosítottak helyszínt, mint Orsova, Kaposvár, ...

Tovább Szólj hozzá

2024. aug 12.

A porceláncsiga és a porcelán

írta: Savaria MHV Múzeum
A porceláncsiga és a porcelán

A porcelán magas hőmérsékleten, 1200°C és 1400°C között tömörre kiégetett, kagylós törésű kerámia. Jellemzője a keménység, az áttetszőség és a hófehér szín. Előnyös fizikai tulajdonságait a mullit nevű ásványnak köszönheti, amely az égetés során, 1100°C fölött keletkezik a porcelán egyik fő alapanyagából, a kaolinból.

A porcelánkészítés hosszas folyamat eredményeként Kínában, a Tang-dinasztia (618–907) idejére érte el azt a szintet, amikor a fehérség és az áttetszőség a legmagasabb elvárásoknak is megfelelt. A porcelán igazán népszerűvé a 14. században, a Ming-dinasztia (1368–1644) korában, a Császári Porcelánkészítő Manufaktúrák működése nyomán vált. Az udvar számára készített pikkelyszerű, ...

Tovább Szólj hozzá

2024. aug 08.

Textilbe szőtt tragédia

írta: Savaria MHV Múzeum
Textilbe szőtt tragédia

Solti Gizella: Fél csíkos kabát

Solti Gizella falikárpit-művész magától a mestertől, Ferenczy Noémitől tanulhatott, aki reáhagyta, mint legkedvesebb tanítványára, a szövőszékét, amin aztán egész életében dolgozott. Solti Gizella Munkácsy-, valamint Kossuth-díjas művész, a tradicionális gobelintechnika virtuóza volt. Egy személyben festő, cartonniere és kárpitszövő. Nemcsak megtervezte, megrajzolta gobelinjei vázlatát, hanem elkészítette hozzájuk a kartont, valamint hangyaszorgalommal meg is szőtte elképzeléseit. Mindezek mellett sok időt töltött más műfajok művelésével is, tágítva szakmai határait és feszegetve műfaji korlátait. Szövése káprázatos technikai tudásról árulkodik, miközben anyag- és formaválasztása néha meghökkentő végeredményhez, ...

Tovább Szólj hozzá

süti beállítások módosítása
Mobil