múzeumi mozaik

a Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum blogja

2024. aug 22.

Ember, természet, szabadság

írta: Savaria MHV Múzeum
Ember, természet, szabadság

Garányi József: Relief, 1970

Garányi József Munkácsy-díjas keramikus művész 1953-ban végzett a Magyar Iparművészeti Főiskola kerámia szakán. Mesterei: Gádor István, Somogyi József, Borsos Miklós voltak. Három évig a Herendi Porcelángyár tervezőjeként, majd 1956 óta önálló keramikusként dolgozott. Schrammel Imre mellett egyik kezdeményezője és alapítója a siklósi Kerámia Szimpóziumnak: 1970-ben, 72-ben és 1973-ban vett részt a szimpozion munkájában. Kezdetben a műkereskedelem részére készített kisebb-nagyobb munkákat, amelyek időnként ma is felbukkannak a műtárgypiacon. A kiállításokra szánt önálló művek mellett főleg az építészeti kerámia iránt érdeklődik. Munkái jellegzetessége, hogy részletezőn mintázva, összegzően vagy motívummá ...

Tovább Szólj hozzá

2024. aug 19.

A honszeretet emléke

írta: Savaria MHV Múzeum
A honszeretet emléke

Trombitás Erzsébet aranyozott ezüst díszkapcsa

Trombitás Erzsébet (később: Köveskuti Jenőné, 1879–1968) a szombathelyi feminista nőmozgalom úttörő aktivistája volt. Életpályája – időkereteit tekintve – átfogja a magyarországi nőtörténet majd’ fél évszázados, páratlanul intenzív és ellentmondásos időszakát. Az 1890-es évek közepe tájékán induló öntudatra ébredés csíráitól a huszadik század elejének feminista küzdelmein át az 1920 és 1945 közötti évek neokonzervatív kurzusáig. Ugyanakkor térdimenzióit tekintve is meglehetősen széles spektrumú. Ugyanis Erzsébet életének és nőmozgalmi tevékenységének az Osztrák–Magyar Monarchia, továbbá utódállamainak olyan kiemelkedően jelentős nagy- és határvárosai biztosítottak helyszínt, mint Orsova, Kaposvár, ...

Tovább Szólj hozzá

2024. aug 12.

A porceláncsiga és a porcelán

írta: Savaria MHV Múzeum
A porceláncsiga és a porcelán

A porcelán magas hőmérsékleten, 1200°C és 1400°C között tömörre kiégetett, kagylós törésű kerámia. Jellemzője a keménység, az áttetszőség és a hófehér szín. Előnyös fizikai tulajdonságait a mullit nevű ásványnak köszönheti, amely az égetés során, 1100°C fölött keletkezik a porcelán egyik fő alapanyagából, a kaolinból.

A porcelánkészítés hosszas folyamat eredményeként Kínában, a Tang-dinasztia (618–907) idejére érte el azt a szintet, amikor a fehérség és az áttetszőség a legmagasabb elvárásoknak is megfelelt. A porcelán igazán népszerűvé a 14. században, a Ming-dinasztia (1368–1644) korában, a Császári Porcelánkészítő Manufaktúrák működése nyomán vált. Az udvar számára készített pikkelyszerű, ...

Tovább Szólj hozzá

2024. aug 08.

Textilbe szőtt tragédia

írta: Savaria MHV Múzeum
Textilbe szőtt tragédia

Solti Gizella: Fél csíkos kabát

Solti Gizella falikárpit-művész magától a mestertől, Ferenczy Noémitől tanulhatott, aki reáhagyta, mint legkedvesebb tanítványára, a szövőszékét, amin aztán egész életében dolgozott. Solti Gizella Munkácsy-, valamint Kossuth-díjas művész, a tradicionális gobelintechnika virtuóza volt. Egy személyben festő, cartonniere és kárpitszövő. Nemcsak megtervezte, megrajzolta gobelinjei vázlatát, hanem elkészítette hozzájuk a kartont, valamint hangyaszorgalommal meg is szőtte elképzeléseit. Mindezek mellett sok időt töltött más műfajok művelésével is, tágítva szakmai határait és feszegetve műfaji korlátait. Szövése káprázatos technikai tudásról árulkodik, miközben anyag- és formaválasztása néha meghökkentő végeredményhez, ...

Tovább Szólj hozzá

2024. júl 30.

A Smidt Múzeum késő avarkori övgarnitúrája

írta: Savaria MHV Múzeum
A Smidt Múzeum késő avarkori övgarnitúrája

A Smidt Múzeum régiségtári kiállításán, a népvándorlás kori leletek között egy késő avar kori övgarnitúra bronzból öntött díszeit is megtalálja a látogató. A darabok minden valószínűség szerint a Szombathelytől északra fekvő Vasasszonyfán felfedezett avar kori temető egyik férfi sírjából származhatnak, amely az 1920-as – 30-as években kerülhetett napvilágra. A benne fellelt legszebb tárgyak azután onnan jutottak Smidt Lajos magángyűjteményébe. A bemutatott darabok a párhuzamok alapján rekonstruált viseleti helyzetben, a hajdani bőrszíjakra emlékeztető textilszalagokon vannak elhelyezve, felidézve az egykori övkészlet szerkezetét.

20240717_143116.jpg

Az avar korszakban az ilyen veretes öveket eredetileg a szabad harcosok viselték. Maguk az ...

Tovább Szólj hozzá

2024. júl 24.

A magyar néplélek kétállású kapcsolója

írta: Savaria MHV Múzeum
A magyar néplélek kétállású kapcsolója

Gerhes Gábor: Búsuló Juhász & Táncoló paraszt

Ahhoz, hogy megértsük a Szombathelyi Képtár gyűjteményének két fekete-fehér fényképét, messziről kell kezdenünk a vizsgálódást. A műtárgyak története nem a fényképésszel, hanem egy szobrászművésszel kezdődik.

Izsó Miklós, a tizenkilencedik századi magyar művészet megkerülhetetlen alakja, az első, aki művészetében a Népet ábrázolta. Romantikus, nagybetűs Nép ez, megtaláljuk Petőfi Sándor és Arany János költészetében, de ugyanígy Erkel és Liszt műveiben is.

Az Izsó-féle reformkorban gyökerező, ideáktól átfűtött népábrázoló életmű első, és talán legfontosabb darabja 1862-ben készült. A Búsuló Juhász Münchenből érkezett Magyarországra, hiszen a Ferenczy István neve által fémjelzett tanulóévek után ...

Tovább Szólj hozzá

2024. júl 18.

Tükröm, tükröm...

írta: Savaria MHV Múzeum
Tükröm, tükröm...

Bronz kézitükör Savaria északi temetőjéből

A tükör – ahogy ma is – a mindennapi szépségápolás alapvető eszköze volt a római korban. A korabeli írott és képi forrásokban, illetve régészeti leletként is gyakran felbukkan, elsősorban női temetkezésekben. A leggyakoribb forma a kerek tükörlap nyéllel vagy nyél nélkül, de vannak négyszögletűek és két elemből álló, összecsukható darabok is. Külön csoportot alkotnak az ólomkeretes kis tükrök, melyek funkciója kevésbé a szépségápoláshoz, mint inkább a vallásossághoz köthető.

1_kep_7.jpgSzépítkező nőalak felé tart Amor egy négyszögletű tükröt – falfestmény részlete, Villa dei Misteri (Pompeii)

Pannonia magyarországi területén a legtöbb tükör Savariából ismert, többsége a városból és a hozzá tartozó ...

Tovább Szólj hozzá

2024. júl 11.

Aratás, aratókoszorú és aratóünnep

írta: Savaria MHV Múzeum
Aratás, aratókoszorú és aratóünnep

„Ej-haj, édesanyám, én is arató vagyok.
Az uraság tallóján elhervadok.
Elhervadok, mint a rózsa a fán,
Ej-haj, nincsen kedvem az uraság tarlóján.”
(Ej-haj, fűteleki arató leányok … - részlet; Velem )

A Kárpát-medencében történt letelepedésünk óta a lakosság egyik megélhetési alapja a földművelés, mely az évszázadok során folyamatosan változott. A magyar parasztság a középkori időktől kezdve többféle gabonafélét termesztett, köztük szerepel az árpa, a búza, a hajdina, a köles, a rozs, a tönköly és a zab. A történeti és néprajzi vonatkozású feljegyzések ismertetik a magyar tájegységeken élők gabonatermesztési múltját, munkafolyamatait, használati eszközeit és szokásait.

A gabonaföldeken az őszi és a tavaszi ...

Tovább Szólj hozzá

2024. júl 09.

Végképp eltörölni – egy savariai oltár története

írta: Savaria MHV Múzeum
Végképp eltörölni – egy savariai oltár története

1928-ban Horváth István árvaszéki ülnök házából került a Savaria Múzeum gyűjteményébe egy különleges oltár, melyet a X. Legio Gemina beneficiáriusai állítottak Jupiter Dolichenus tiszteletére. A lelet maga számos izgalmas és roppant szerteágazó kérdést vet fel: kezdve az előkerülés helyétől (nagy valószínűséggel valóban a dedikált isten házáról van szó – azaz egy Jupiter Dolichenus szentélyről), magáról az isten személyén és kultuszán át (egy misztériumvallás esetében ez talán természetesnek is mondható), egészen a kultusz utóéletéig.

dolichenus-oltar.pngJupiter Dolichenus oltára Savariából

--------------------------------------------------------------------------
Némi kitekintésként: Jupiter Dolichenus kultusza a 2-3. században ...

Tovább Szólj hozzá

2024. júl 05.

Régészeti lelet vagy műalkotás?

írta: Savaria MHV Múzeum
Régészeti lelet vagy műalkotás?

Schrammel Imre: Kis Vénusz, 1995

Schrammel Imre torzói egészen az archaikus korok absztrakt, női testű urnáira vezethetők vissza, ahol a földanya volt az alap urnaforma, amibe az ősök a halottaik hamvait eltemették. Mindez szimbolikus jelentést is hordoz: visszatérést a földanyába. Az őskori földanya- vagy vénuszábrázolások ugyanakkor nem elsősorban az elmúláshoz kapcsolódnak a köztudatban, hanem éltető termékenységszimbólumok. A Kis Vénusz látványa leginkább egy fellelt régészeti lelet, egy Vénusz-szobrocska hatását kelti bennünk, ám azzal, hogy a művész talapzatra helyezi, műalkotássá transzformálja a befogadó számára. A minimális formai kidolgozású testrészlet a nőiség jegyeinek szándékos eltúlzásával, ugyanakkor szimbolikus formai redukálásával éri el ...

Tovább Szólj hozzá

süti beállítások módosítása