A romániai fogolytáborok mélyének titkai
Csepinszky Béla karikatúrái
„Ezerkilenszázhuszonkettőben egy esős, borongós áprilisi hajnalon szűkszavú hivatalos táviratot kaptam, amely arról szólt, hogy a húgom férje, aki nyolcesztendei fogság után végre hazatérőben volt és már csak két nap választotta el attól, hogy fiatal feleségét és kisfiát viszontlássa, a foglyokat szállító vasúti kocsiban kiütéses tífuszt kapott, irtózatos testi és lelki szenvedés után úgyszólván Európa küszöbére rogyva meghalt és holttestét kitették a vonatból.
„Beszedits zwanzigsten gestorben” – szólt a távirat és az élet ment tovább a maga útján.” [1]
Vajon hány emberi sors ért véget hasonlóképpen? Vajon hányan kaptak hasonló táviratot, az Európát alapjaiban megrengető Nagy Háború éveiben? És vajon ...